Versek

Tartalom:

7. Apád!

12. Búcsúlevél

13. Búcsúlevél

14. Búcsúlevél

15. Búcsúlevél

22. Édesanyámnak!

34. Szerelmi tragédia

1. Eljön az idő amikor én már nem leszek.

    És ugyanúgy eljön az az idő,

    Mikor te már elfeledsz.

    Csak egy a fontos, hogy a sorrendet soha ne feledd

    Előbb meghalok, és csak utánna felejts el engem.

2. Ebben a levélben üzenem néked

    Azt üzenem, hogy szeretlek téged.

    Szeretlek, imádlak, szívem érted dobog.

    Te nélküled soha nem leszek boldog.

    Úgy szeretnék sokszor vándor felhő lenni

    Suttogó szellővel hozzád elrepülni.

    Szép szemedbe nézni, csókolni a szád

    Veled eltölteni sok-sok boldog órát.

3. Ha majd alszom a susogó domb alatt

    Ó ne zavard meg csendes nyugalmam.

    Borulj le a síromra csendesen.

    Ne félj, nekem már nem fáj semmi sem.

    S ha majd síromnál állsz,

    Engem soha nem látsz,

    Írd le csendesen a porba:

   "HISZ EZT ISMERTEM VALAHA!"

4. Édes kicsi rózsám messze vagyok tőled,

    Csak a posta hozhat hírt felőled.

    Én is csak a  postán üdvözöllek téged.

    Édes kicsi rózsám, de szeretlek téged.

5. Hogyha rád gondolok nagyon boldog vagyok

    Látni szeretnélek úgy vágyom utánad.

    Nem tudok én elfeledni téged.

    Körülvesznek a régi boldogságok.

    Mindegyikben a te két szemed látom

    Mindegyik oly tündér álom

    Milyen szép is lenne teveled az élet,

    Hogyha együtt tölthetnénk ezt véled.

6. Ameddig te szeretsz

    Én addig szeretlek

    Hát szeress nagyon

    Mert meghalni félek

    Szép vagy és hiú

    Kincsed s tested

    Kéne egy fiú

    De félted a lelked

    Levegőn vagy,

    Nem, nem hagylak soha

    De ha kifogynál belőlem

    Hiányod megfojtana.

7. Apád!

Együtt jártak ők sok-sok éven át. Egy fiú egy lány, két jóbarát. Hidegből meleg nyár kint találta őket a kis utcán. Boldogok voltak mint senik más, szerették egymást a fiú és a lány. Egy nap így szólt a lány: Gyereket várok egy szép kisbabát! Szemében sugárzott az öröm. De a fiú nem szólt csak elköszönt és többet nem várta a lányt a duna partján. Elment némán és hidegen. Ez volt hát a nagy szerelem. Megszületett a kisfiú kékszemű, szőke hajú. Boldog volt a lány. Bízott benne hátha az apja visszajön. De nem jött hiába s a hetek, hónapok egyre szálltak. De reménykedett hátha visszatér. Nőtt a fiú napról-napra s kimondta az első szót: Anya. Egy nap sétálni mentek, a fiú ott lépkedett az anya mellett, a szűk kis utcán hol ezelőtt arra mentek még egyszer és utoljára. Felcsillant a régi szép emlék a régi szép napok. S sóhajt a lány, de rossz hogy egyedül vagyok. S ekkor a sarkon egy pár köszön rá. Visszanéz látod fiam ez volt az APÁD!

8. Egy este találkoztunk csupán ennyi volt. Mikor elmentél mellettem csak rám néztél. Csodálatos két szemedben, mintha a világ tükröződött volna. Soha életemben nem láttalak és nem is szóltál hozzám csak ezen az éjszakán mikor megláttalak, megszerettelek. Fényes nappal képes vagyok látni magam előtt az arcodat. Nem tudom mi van velem, valami megmagyarázhatatlan dolog, csodálatos dolog zajlik le bennem.

9. Szeretném ha szeretnél,

ha a gyönyörűségek  földjére vezetnél.

Ha megéreznéd, hogy a szívedbe nézek,

hogy tied vagyok, hogy érted élek.

Szeretnék veled lenni egy éjszakán

bevallani, hogy szeretlek igazán.

Csendesen nézni két szép szemedbe

s egy forró csók útján elmondani. Neked,

hogy nem tudok élni nélküled.

Fájni kell a szívnek ha igazán szeret,

mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.

Valakit megszeretni egy perc is elég,

de elfeledni egy élet is kevés.

Gondolj rám ha leszáll az est.

Gondolj rám ha szíved szerelmes lesz.

Éjszakánként ha nem jön szemedre álom,

minden pillanatban reád vágyok.

Álmodok rólad kedves szép meséket,

és mindig az a vége, hogy szeretlek édes!

10. Kár, hogy nem lehetsz már velem,

hogy én hozzám már nem jöhetsz.

Jó volna megsimogatni a kezed,

ha még most is ráborulna a fejed.

Ha még karjaidban lehetnék

s az ajkadról csókot vehetnék.

Az utcán veled táncolnék

s még most is dalolva mennénk.

Még most is a kéz a kézben járnánk

s egymásra boldogan várnánk.

Még most is moziba járnánk,

kacagva néznénk a nap sugarát.

De mi többé együtt nem leszünk,

s nem fürkészni egymást a szemünk.

Már egymásra sem borul a fejünk,

egymástól távol leszünk.

De talán nem felejtjük

majd el, hogy rossz volt,

mikor mondtuk "menni kell". Ha velem voltál

futottak a percek de ha nem voltál,

lassan teltek. Milyen jó volt mikor rám vártál

s hozzám kedvesen szóltál. De eljött a búcsúzás

a vég valaki azt mondta elég. Elváltunk szép csendesen.

S nem tudta senkisem.

Milyen szép volt a vallomás

kár, hogy nincs folytatás.

Te is én is más utakon járunk

s többé egymásra nem találunk.

De ha netán egy helyen járnánk,

egy pár szót azért váltunk.

Váltsunk egy pár szót csendben

s ne úgy éljünk mint két idegen.

Igaz nincs már bennünk szerelem,

de én mégis gondolok rád kedvesem.

S szép emlékként megmaradsz nekem!

11. Hogyan is kezdjem levelem megírni,

hiszen a szememből könny  kezd el peregni.

Mióta elmentél tőlem,

s engem itt hagytál árván,

azt a percet várom mikor megfogod a kezem,

s ismét sétálgatunk a kéz a kézben.

Hogy te hogy is vagy nem tudom,

de akkor se feledd, hogy én most boldogtalan vagyok.

Hosszú az a perc mikor újra átölelsz, de akkor se feledd,

hogy várok rád kedvesem.

Most pedig drágám elérkezetünk hozzád

gondolsz-e néha rám.

Ha levelem olvasod s a végére értél

fogod meg a kezedel a golyóstoll végét.

Ha még gondolsz rám és szeretsz egy kicsit

tollat papírt elő s írjál egy  picit.

Mikor kértem tőled te nem adtál képet,

így nem vagyok boldog, mert nem látlak téged.

De te vedd elő az én képem

nézd a bánatos arcon, a könnybe úszó szemem.

De ha levelemre kapok választ,

vedd elő s újra mosolyogva láthatsz.

Boldogtalan vagyok, mert nem vagy itt velem,

nincs kinek mondani szeretlek kedvesem.

Kérlek bocsásd meg nekem ha csúnyán viselkedem.

Gyere hát el hozzám minél hamarább,

akkor majd megtudod, hogy megtudlak várni igazán.

Tőled meg azt kérem, gondolj néha rám,

hiszen minden éjszaka könnyes lesz a párnám.

De most már befejezem édes,

írjál akkor nekem mert már nagyon várlak téged.

És nagyon nagyon szeretlek!

12. Búcsúlevél

Búcsúlevelem írom angyalom,

Fáj az elválás fáj nagyon,

A szívem úgy sír, úgy zokog,

Miért nem lehetünk mi boldogok.

Utunk egymástól messze eltér,

A tündérszép álom véget ért.

Örökre el kell vállnom tőled,

Pedig úgy fáj a szívem érted.

Fájdalommal gondolok a múltra

Minden elmúlt ami szép.

Sötétkék felhők úsznak az égen,

Tőled már búcsozom én.

Köszönöm neked, hogy jó voltál hozzám,

Áldjon meg érte az ég.

Szerencse kísérjen mindenütt téged

Bármikor bárhova lépsz.

Ez most már az utolsó szavam és aztán tovább megyek.

Gondolj rám akkor is ha szép lesz az életed.

Ha én már nem is leszek.

Oldal: Versek
Üdvözlünk a honlapunkon! - © 2008 - 2025 - erdekeslehet.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat